|
2018-08-11 17:21:22, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Pej Erika
Ezüst híd
Lassan bukik le a Nap a tó mögött,
mint magányos kő, a hegyről legördült,
S messze, a kopasz téli fák fölött
a szél fáradt zenét hegedült...
A víz hártyás, alig-alig fodrozódik,
Felszínén az utolsó napsugár elcsúszik.
Metsző szél rohan a tavon át,
S a mélyben egy halraj úszik át...
Csendesen, észrevétlen úsznak,
Ki tudja merre, hová indulnak,
hisz a tó sem végtelen, de itt élnek,
S ki vannak téve minden tavi-szeszélynek.
Tudják, hol vannak az áramlatok,
hol ülnek hattyúk a vízen kecsesen,
hogy merre vannak kis kavics-járatok,
s hol hullámzik a víz halkan, észrevétlen.
Este van, a Hold tölti be az eget,
S a szél megdermeszti a jeget.
Csendes minden a környéken,
de lent a mélyben ünnep van készülőben...
A Hold már az úr, magasan jár az égen,
Lubickol a tó az ezüstös fényben.
A halak végre meglelték, mit kerestek,
az ezüst hidat, mit a Hold a vízre eresztett. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - PEJ ERIKA |
|
|
|
Címkék: megdermeszti, észrevétlen, szeszélynek, készülőben, fodrozódik, környéken, hullámzik, áramlatok, legördült, felszínén, csendesen, eresztett, elcsúszik, meglelték, hegedült, lubickol, kecsesen, végtelen, kerestek, magányos, napsugár, indulnak, hártyás, járatok, mélyben, csendes, magasan, ezüstös, fényben, hattyúk, hegyről, vannak, halraj, minden, úsznak, halkan, hegyről legördült, kopasz téli, szél fáradt, utolsó napsugár, halraj úszik, vízen kecsesen, szél megdermeszti, mélyben ünnep, ezüstös fényben, halak végre, ezüst hidat, vízre eresztett,
|
|
Offline
